Az induló #anya_and_the_city blogban olyan városi anyukákat mutatunk be, akik az anyaszerep mellett az élet különböző területein csodás dolgokkal foglalkoznak, alkotnak és inspirálóak lehetnek számunkra.
E heti #citymom vendégemet már biztos vagyok benne, hogy sokan ismeritek. Immáron 4 éve vagyunk barátok, 8 darab kollekció fotózásán dolgoztunk együtt és mellette egy halom őrült városi projektben fogtuk össze.
Fogadjátok szeretettel Szabó Ágit, aki munkájáról és budapesti kedvenc helyszíneiről fog nekünk mesélni.
Mikor jött az ötlet, hogy családi fotósként dolgozz?
Édesapám évekig tartó unszolására 2014-ben kezdtem családi fotósként dolgozni, akkor már túl több fotóstanfolyamon és persze apukám mellett a mindennapos tanulás után. „Na lássuk, mi lesz ebből” ötlettel kezdődött. Nem tudtam még, hogy hová tartok akkor, egyet tudtam: a fotózásokat csak úgy tudom elképzelni, ahogy azóta is csinálom: pózmentesen, lazán, egyszerűen, csak úgy, mint az élet: zűrös, zajos, káoszos és szépséggel, csodákkal teli. Az első pár fotózás után nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van erre a stílusra és hozzáállásra, és azóta is, 2014. óta a folyamatosan teli naptáram a bizonyíték, hogy szeretitek, amit csinálok.
Szabadúszóként hogy telik egy napod?
Az előző évek káosza és ahogy akkoriban kizsigereltem magam, majd a 2019-es pihenőévem után idén már sokkal tudatosabban tervezem a napomat, a heteket és az egész évet.
Reggelente igyekszem egy rövid jógával, átmozgatással indítani a napot, ha nem pörög már ekkor is az agyam ezerrel, akkor egy rövid meditáció, vizualizáció is belefér. még reggeli, gyerek-ébresztés előtt. Általában hétfőnként és péntekenként van a „kreatív napom”, amikor írok, tervezek, álmodozom, ilyenkor egyben van a napom ébredéstől az fiammal töltött délutánokig. Ilyenkor bele szokott férni ebéd után egy meditáció (haha, ha nem alszom el rajta), ez is egy olyan luxus, aminél meg kellett tanulnom, hogy nem elvesz a napomból, hanem hozzátesz: az a 20 perc segít, hogy délután is nagyjából tiszta fejjel tudjak dolgozni.
Mikor vannak a fotós napjaid?
Kedden és csütörtökön szoktam fotózni, a maradék fél napban adminisztrálok, retusálok és minden apró feladatot ekkor intézek el. A délutánok viszont már az enyémek: a fiammal játszunk, rajzolunk, háztartásozunk, főzünk. A hétvége viszont szent: már nem mindkét hétvégi napon fotózom tavaly óta, csak az egyiken, így 1-1,5 napom egyben van, hogy feltöltődjek, hogy éljek, kiránduljunk vagy csak sorozatokat nézzünk egész hétvégén. Sokáig tartott, mire kiegyeztem magammal, hogy ettől nem leszek kevesebb, ilyenkor tud kikapcsolni a fejem, hogy aztán megpihenve hétfőn belevessem magam az állandóan hömpölygő ötleteim megvalósításába. Persze ha jön az ihlet mondjuk egy egyedül töltött vasárnap délután, akkor nincs mit tenni, le kell ülni és azonnal megvalósítani. Hatalmas változást hozott az életembe, hogy levettem a telefonomról a Facebookot és az emailek is csak kézi frissítés után érkeznek meg, így a magánidőmben nem szakadok szét fejben, sokkal pihentetőbb így az az idő, amit magammal, a fiammal vagy a párommal töltök.
Legfrissebb projektedben az óvodai fotózások zord világát reformálod meg. Mesélj egy kicsit, hogyan is képzeljük el a Fine Art gyerekportré szolgáltatásod?
Ezekkel a fotókkal is azt szeretném közvetíteni, amit a családi fotóimmal is: az igaziságot, a valódiságot, ezért nem használok felesleges díszes háttereket és kelléket, csakis egyvalamit: a gyerekek személyiségének az izgalmait. Ezért egyszínű háttér előtt fotózom a piciket, nagyokat, természetes fénnyel. Annyiban más még a megszokott ovis fotózásoktól ez, hogy a rendelési folyamat gyors, egyszerű és átlátható mind a szülők, mint az intézmények számára: a szülők egy online galérián keresztül kapják meg és választják ki a kedvenc képeiket, ott helyben tudják online leadni a rendeléseiket a digitális és nyomtatott képekre, valamint a kiegészítő termékekre, valamint a digitális képek is onnan tölthetők le. Így az oviknak, suliknak csak annyi feladatuk van, hogy az elkészült képcsomagokat szétosztják a szülők között.
Irány a szabad! Melyek a kedvenc budapesti fotóhelyszíneid?
Az első években nagyon sok időt töltöttünk a helyszínek kiválasztásával, de hamar rájöttem, hogy egy icipici parkban is lehet szuper képeket csinálni, nem kell ahhoz különleges vagy nagyon látványos háttér. A gyerekek picik, a természet nagy, így olyan sok a háttérből amúgy sem látszik, valamint a fotóimon a hangsúly a gyerekek arckifejezésén, a családi kötelék, szeretet megrajzolásán van, ez fontosabb, mint a látványos környezet. Nagyon szeretek a Gellért-hegyen fotózni, mert kevesen vannak és sokféle lehetőséget ad: lehet bokrokban bujkálni, fa alá árnyékba húzódni, nagy téren sárkányt eregetni vagy éppen dombról leszáguldani.
Ha városi környezet, akkor csakis az imádott Gül baba utca, elképesztő színek, málló falak, lejtők, lépcsők, macskaköves utca, minden adott, hogy szuper képeket készítsünk. A kettőt ötvözni a Gránit lépcső a the pici space biztonságos közelségével, ja és az idei Love Mama minifotózás napokon egy erdőt is meg fogunk hódítani.
Hol szoktál feltöltődni, inspirálódni a városban?
Ahogy öregszem, egyre kevésbé kívánom a városi nyüzsgést, így szégyen-nemszégyen: otthon tudok a legjobban feltöltődni a négy fal ölelésében. Azért néha hív a kinti világ is, imádom, hogy a fiam ovija a Városligeti fasoron van, így minden nap ott sétálunk végig többször is, picit városi is meg nem is, de a Városliget (azon belül a Kertem) örökös törzshely tavasztól őszig.
De gyerekmentes estéken nem ritka, hogy kilométereket sétálunk a Király utca-Deák tér-Andrássy út körön.
Jó esély van rá, hogy nyáron a belvárosi zajból és nyüzsgésből felköltözünk Budára, izgalommal várom, hogy a budai utcák, hegyek, erdők milyen csodákat adnak majd a mindennapoknak.
Rengeteg kávézóban váltottuk már meg együtt a világot.
Ha kávézó Budapesten, akkor:
Őszintén szólva ezzel mindig bajban vagyok, rengeteg szuper hely van, de még nem találtam meg azt a helyet, ami minden helyzetben és minden hangulatban megadja a jó kávé és tea mellett a kuckózást és kényelmet. Vagy túl nagy vagy túl pici, vagy kényelmetlenek a székek vagy messze van. A messziek közül az egyik kedvencem a Béla bár volt, de a Solinfot és a Horizontot is szeretem, és még sok hely vár felfedezésre.
Legtutibb ebéd tipp:
Good Karma Kitchen, tavasztól a Vegan Garden
Melyik a kedvenc fővárosi játszóteretek?
Legtöbbet a Benczúr utcai játszótérre járunk és hamarosan bevesszük a megújult városligeti nagyjátszót is, a fiam még járni sem tudott, amikor már ott homokoztunk.
